Elevenek,
minden, mi k�nt�l megremeg,
�gjen, hol laktok, kert, vadon t�j -

s �gya k�r�l,
�szk�sen, ha elszender�l,
vakogjatok velem: Nagyon f�j.

Az �let minden pillanat�ban, m�g a szenved�sben is van valami megmagyar�zhatatlan gy�ny�r.

Nem �n k�rtem, hogy megsz�lessek, nem tal�ltam senkit, aki szeretne, �s mindig rossz d�nt�seket hoztam. Most d�nts�n az �let helyettem

Mint telefon az elhagyott lak�sban, mely �jid�n rem�nytelen cs�r�mp�l, �gy jajvesz�kel itt hi�ba lelkem, oly messze az �lett�l �s �r�mt�l.

Van valami, ami �gy tud f�jni, sebezni �s �getni, hogy tal�n a hal�l sem tudja feloldani az ilyen gy�tr�d�st: ha egy ember vagy k�t ember megsebzi benn�nk azt a m�ly �n�rzetet, mely n�lk�l nem tudunk t�bb� emberek maradni. Hi�s�g, mondod. Igen, hi�s�g... s m�gis az emberi �let legm�lyebb tartalma ez az �n�rzet.

�n nem b�nn�m, ha n�ha-n�ha megl�togatna a Szomor�s�g. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy ink�bb f�l�venk�nt. El�ld�g�lhetne itt. M�g be is s�t�t�ten�k a kedv��rt. �sszeh�zn�m magam. �s sajogna, sajogna a sz�vem.
De hogy minden nap elj�n! Na nem, azt m�r m�gsem! Hogy felid�zze minden: egy ferde tekintet, egy r�gi t�rgy, egy poros f�nyk�p, a sz�lf�jta levelek, az es�, az eld�b�rg� vonatok zaja. Na nem! Alig merek m�r kin�zni az ablakon.

Ha nagy csap�s, lelki f�jdalom �r, mindenekel�tt gondolj arra, hogy ez term�szetes, mert ember vagy. Mit is k�pzelt�l? Ember vagy, teh�t kedveseid meghalnak, bar�taid elhagynak, s minden, amit gy�jt�tt�l �s szerett�l, elrep�l, mint a por a sz�lviharban.